Mind magyar, mind osztrák oldalon, az egész Fertő-tó és környéke elnyerte a Világörökség címet a kultúrtáj kategóriában 2001 decemberében. A mintegy 15-20000 éves sekély sós sztyepptó a kezdetektől meghatározza az itt élők életét, és viszont, azaz a szelíd tájgazdálkodás a természeti értékekre is jótékonyan hat. A táj egyediségét növeli, hogy három klíma (kontinentális, szubmediterrán, dealpin) találkozásánál terül el a Fertő, és néhány km-en belül kis helyen előfordul akár a jégkori időket idéző láprét, vagy éppen a száraz kontinentális pannon puszta, illetve a sekély vizű, hatalmas kiterjedésű nádas mocsár.

Az ember által évszázadok óta művelt nádgazdálkodás, halászat, a tó környéki pusztai területeken a pásztorkodás, mind olyan tevékenységek, amelyek közvetve segítik az élőhelyek és fajok sokszínűségének fenntartását. Jól megfér mindezek mellett a rómaiak óta művelt szőlőkultúra a Fertő-melléki dombokon.

Kétezer éves civilizáció emléke a római kori kőfejtő Fertőrákosnál, vagy a Mithrasz-szentély, ahol egykor perzsa legionáriusok áldoztak istenüknek.

A Világörökség részét képezik többek között olyan történelmi és kulturális értékek, mint Ruszt, egykori legkisebb magyar szabad királyi város belvárosa, a nagycenki Széchenyi-kastély és környezete, vagy a magyar Versailles-ként számon tartott Esterházy-kastély Fertődön. A Világörökség részét képezik még a hagyományos magyarországi faluképet megőrző Fertőmenti falvak is.